Közös alapelvek

2013.02.12.

Világméretű felmérést készített az IBM a diákság körében arról, hogy mit tartanak fontosnak és milyen elveket vallanak a jövő vezetői. Talán meglepő, de az Y generáció gondolkodásmódja nem is tér el annyira az idősebbekétől, bár a jelen és a jövő technológiáit sokkal jobban alkalmazzák – mondja Georgiu Achilles.

— Hogyan készült a felmérés?
— Idén másodszor készítette el az IBM a Global Student Studyt, párhuzamosan a minden évben elvégzett vállalatvezetői (Global CEO Study) kutatással. Világszerte mintegy 3400 diákot kérdeztek meg, kétszer annyit, mint vállalatvezetőt, és nemcsak a műszaki vagy gazdasági területekről, hanem bölcsészeket is.
A párhuzamos kutatások jó lehetőséget adtak arra, hogy összevessük, miben és mennyire tér el a mai diákok, vagyis a jövő vezetőinek világképe, gondolkodásmódja a jelenlegi vezetőkétől. Egyúttal arra is alkalmat adott, hogy megnézzük: két év alatt hogyan változtak a diákok elképzelései, és milyen eltérések vannak az egyes régiók diákjai között.

— Melyek lehetnek a legfontosabb megállapítások?
— Meglepő, hogy nincsenek alapvető eltérések a két csoport válaszai között. Ugyanakkor bizonyos különbségek jól tetten érhetők.
A vállalatokra, szervezetekre ható külső erők között mind a két csoport majdnem ugyanazokat tette az élre: az első négyben három teljesen azonos: a piaci, makroökonómiai és technológiai tényezők. A hangsúlyok viszont máshol vannak. Amíg a mai vállalatvezetők számára a technológia a legfontosabb, attól várják a megváltást, a diákok ezt csak a harmadik helyre sorolták.
Ők sokkal inkább a hosszú távú piaci-gazdasági tényezőktől tartanak, azt figyelik, merre megy a világ a következő években, milyen állapotban lesz a gazdaság, amikor ők majd munkába állnak. Náluk a globalizáció is visszacsúszott a negyedik helyre a két évvel ezelőtti elsőről.

— Mire enged következtetni az, hogy a diákok számára nem annyira fontos a technológia?
— Nyilvánvaló, hogy számukra a technológia és annak mindennapi használata, akár a magánéletben, akár a munkában, már teljesen természetes dolog. Ez a generáció már úgy nőtt fel, hogy mindig a keze ügyében volt a számítógép és internetkapcsolat, így az online együttműködés, a közösségi hálózatok a mindennapjaik részét képezik. A mostani vezetők viszont még nem fejezték be az alkalmazkodást az utóbbi tíz év óriási változásaihoz, nem mindegyik szokta meg, hogy beosztottjai nem a szomszéd szobában, hanem esetleg egy földrésszel odébb ülnek, és a technológia segítségével tud velük kommunikálni.

— Viszont gyakran az a vád is éri a fiatalokat, hogy már csak a Facebookon élik az életüket.
— Akármennyire is otthonosan mozognak a technológia világában, ezeknek a diákoknak a közösségi média nem a személyes kapcsolatok helyettesítője, hanem sokkal inkább azok kiegészítőjeként jelenik meg. A közvélekedéssel ellentétben ez a korosztály egyáltalán nem sekélyes és cinikus. A válaszokból az is kiderült, hogy igenis sokat gondolkodnak a jövőről, nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalásra.

— Könnyen meg fogják találni a helyüket a mostani diákok a jövőbeni munkahelyeiken?
— A jövő munkahelye pontosan úgy fog felépülni, hogy az ő képességeikre, adottságaikra, hozzáállásukra lesz szükség. Már most is jól látszik, hogyan változnak a szervezeti keretek. Csökkenőben van a központi irányítás, a centralizáció: egyre több döntési lehetőség kerül ki a „végekre” és az egyes dolgozók is mind több felhatalmazást, felelősségi kört kapnak, laposodik a piramis. Ilyen körülmények között felértékelődik a nyitottság, a rugalmasság, az innováció, az együttműködés képessége. Pontosan ezek azok a dolgot, amit a mai diákok is nagyra értékelnek, és amelyekben különösen jók.

— Mindezek hogyan befolyásolják majd a fiatalok munkastílusát?
— Talán meglepőnek tűnik, de sokkal fontosabbnak tartják a magánélet és a munka egyensúlyban tartását, mint a mostani vezetők. Ez nem azért van, mert bulizni szeretnének, hanem mert látják, hogy az elvégzett munkát nem a ráfordított idő, hanem az eredmény minősíti. Az általuk készségszinten kezelt technológiának köszönhetően a munka többé nem helyhez és időhöz kötött – nem kell hát feltétlenül mindig a munkahelyen lenni.

— Nem lesznek ebből konfliktusok az idősebb generációkkal, a mostani vezetőkkel?
— Mind a két félnek alkalmazkodnia, tanulnia kell a másiktól. Nem lesz nehéz, mint említettem, az alapelvek végül is szinkronban vannak. A fiataloknak a munkahelyi szellemet, értékeket, etikát kell megtanulniuk, oda kell figyelniük arra, hogy sikereik már nemcsak saját teljesítményüktől, hanem a többiek kvalitásaitól is függenek. A vezetőknek pedig még inkább el kell mélyedniük az új technológiákban, hogy ösztönösebben használhassák az új világ lehetőségeit és eredményeit.

— Mit gondolnak a fiatalok az oktatás jelenlegi helyzetéről és jövőjéről?
— Érdekes módon ott sem a technológia elsődlegességét hirdetik. A felmérésből az látszik, hogy a hagyományos „kontaktórát”, a személyes jelenlétre épülő képzést hatékonyabbnak gondolják bármilyen más oktatási formánál. Ez alól csak a fejlődő országok jelentenek kisebb kivételt. Az online képzés szerintük inkább csak kiegészítője lehet a tantermi oktatásnak, olyan interaktivitást és együttműködést kínálva, amelyet egy előadáson csak korlátozottan lehet alkalmazni. Ez olyan tanulság, amelyet szerintem a hazai felsőoktatásnak is meg kellene fontolnia. Magam is dolgozom oktatóként, és úgy látom, az elektronikus oktatási csatornákat az intézmények néha önmagukért használják. Tévesen azt hiszik, ha kiépítik az infrastruktúrájukat, akkor minden bajuk megoldódik. Pedig sokkal inkább arra kellene összpontosítaniuk, hogy az oktatás terén mi különbözteti meg őket más egyetemektől, mi az a tényező, plusz megszerezhető tudás, amely miatt inkább őket érdemes választani, és nem egy másik egyetemet. Vannak már biztató jelek, például az autógyárak szoros együttműködése egyes egyetemekkel, főiskolákkal, de sokkal több ilyenre lenne szükség.

A cikk eredetileg az it-bridge magazinban jelent meg.
As an Opinion Leader his personal objective is to burn pictures in people’s mind via metaphors and visual stories in order to transform them into future e-Leaders, who understand technology evolution and the adaptation to everyday business environment with main emphasis on the human aspect and the personalised motivation.
 
 
 
Véleményvezérként elsődleges célja, hogy képeket rögzítsen az emberek fejébe metaforák és vizuális történetek segítségével annak érdekében, hogy e-Vezetőkké formálja őket, olyan emberekké, akik megértik a technológia fejlődését és képesek megfelelően adaptálni azt a mindennapos munkakörnyezetben kiemelt hangsúlyt fektetve az emberi oldalra és a személyre szabott motivációra.
 
 
Ως διαμορφωτής της κοινής γνώμης ο προσωπικός του στόχος είναι να χαράξει εικόνες στο μυαλό των ανθρώπων με τη χρήση μεταφορών και οπτικών ιστοριών, προκειμένου να μετατραπούν σε μελλοντικούς διευθύνοντες που κατανοούν την εξέλιξη της τεχνολογίας και την προσαρμογή της στο καθημερινό επιχειρηματικό περιβάλλον, με κύρια έμφαση στον ανθρώπινο παράγοντα και τα εξατομικευμένα κίνητρα.