Nem kell ettől megijedni, a hajtóerők folyamatosan változnak. Például egy 14. századi lovag egész életében nem találkozott annyi információval, mint mi egyetlen nap alatt. De akkor mi volt a legfőbb hajtóerő a Százéves Háború idején (1337-1453)? A válasz egyszerű: a lúdtoll. Egészen pontosan, az állatonként rendelkezésre álló 6 darab szárnytoll volt minden király számára a legértékesebb eszköz. Akinek sok ilyen tolla volt, az sok nyilat tudott készíteni; sok nyíllal pedig csatákat – sőt végső soron háborúkat – lehetett nyerni. Akkoriban a libatoll adóként is megjelent. Lehetett a királynak sok-sok aranya, a nyilaihoz nem tudott több tollat venni, mint ahány lúdja volt. A témát kutató angol történész, a Quora weboldal publicistája Stephen Tempest úgy vélte, hogy a centralizált, állami ellenőrzés alatt álló termelés a 14. század egyik legfontosabb vívmánya volt. A nyilak legnagyobb raktárhelyisége maga a Londoni Tower volt, ahol 1360-ban több mint 500 000 darabot tároltak. Egy másik következménye az volt, hogy új munkák jelentek meg: a sok ludas Matyi mellett például sokan foglalkoztak azzal, hogy a csaták után összegyűjtötték a holttestekből a még használható nyilakat.
Minden korszaknak megvan a maga hajtóereje, a mostani időszaké pedig nem vitás, hogy maga az adat. A korszakváltó technológiáknak, mint pl. a számítási felhő, a közösségi és a mobil alapú technológia, illetve az analitikai és kognitív képesség fejlődésének köszönhetően a nagyvállalati informatikai rendszerek is alapvetően át fognak alakulni. Manapság a legtöbb vállalat e korszakváltó technológiákat maximum szatellit módban használja a létező központi rendszer köré építve és kis lépésekben próbálják megváltoztatni a létező informatikai rendszereit. Sajnos ezen megközelítésnek köszönhetően a vállalatok nem tudják kihasználni az új technológiák szinergiáit, illetve azok együttes hatását, amely exponenciális eredményt gyakorolhat az üzlet jövőére. Az új korszak vállalatai, az úgynevezett D- Generációs vállalatok adatban gazdag és üzleti analitika által vezérelt működésre térnek át. Természetesen továbbra is szükség lesz rögzíteni a tényeket, így a központi rendszerek elsősorban nyilvántartó rendszerek szerepét fogják betölteni. Az analitikai, elemző és kognitív rendszerek segítik majd az üzlet tisztánlátását és támogatni fogják a gyors és hatékony döntéshozatalt. Ahhoz, hogy ezt meg tudják valósítani nem csak a múltban keletkező, központi rendszerben található adatra építik a jövőt, hanem több forrásból, strukturált és strukturálatlan adatokból komplex elemzések mentén próbálják meghatározni az irányt, olyan rendszerek segítségével, amelyek képesek tanulni, érvelni, de akár természetes nyelven kommunikálni is. A vállalatok manapság már nem félnek attól, hogy egy adott analitikai elemzést a felhőben végeznek el aktívan bevonva a mobil és közösségi csatornákon keresztül magát az ügyfelet is, kikérve a véleményét vagy reagálva a konkrét igényeire.
Nem kis változásról van itt szó, a változáshoz nem elég egyszerű evolúciós lépéseket tenni, hanem forradalmian kell hozzányúlni az informatikai rendszerekhez. És ez talán a könnyebb feladat ami még ennél is nehezebb az a vele járó nélkülözhetetlen kultúraváltás és az új készségek és képességek kifejlesztése. Igen nehéz ma megmondani, hogy ki lesz a jövő ludas Matyija.
The english version of the article was first published in Budapest Business Journal (here)